Csoportos etetés

A kocák csoportos tartásával járó problémák nagy része a csoportos etetéssel kapcsolatos. A csoportos etetésnél egyszerre kapják meg a takarmányt tágas beton etetőlapon, vagy vályúban és nem egyedileg történik az etetés A vemhesség alatt a korlátozott takarmányforráshoz való hozzáférési verseny a kocák között napi agresszióhoz és verekedéshez vezethet. A domináns, gyorsan táplálkozó kocák lökdöshetik a kevésbé tolakodó kocákat és elfogyaszthatják az ő takarmányadagjuk egy részét is. Így a csoporton belül jellemzővé válik az agresszió magas szintje, a konfliktuskerülő viselkedési formák és a szélsőséges fizikai kondíciók és reprodukciós teljesítmények jelenléte.

A sikeres csoportetetés három kulcstényezője a következő: elegendő hely az etetéshez, elegendő takarmánymennyiség, tehát nincs szükség a verekedésre, és az azonos méretű és paritású kocák statikus csoportja.

A dinamikus csoportok kezelésére vonatkozó stratégiák , ahogy azt már korábban tárgyaltuk, szerves részét képezik ezen rendszerek sikeres működésének. A zárható etetőkutricák, melyek elég keskenyek ahhoz, hogy a kocák ne akarjanak belefeküdni, lehetővé teszi minden egyes koca szemmel tartását, illetve azt, hogy egy kis ideig elkülönítve tartsák az állatokat.

Mások hasonló megfigyeléseket tettek a szalmán tartott kocacsoportokon, főként olyan csoportok esetében, ahol nem folyik harc a takarmányforrásért. A mozgás, a szalma és a szálastakarmány, illetve a normális csoportos lét jobb izomtónushoz, kevesebb köröm- és pataproblémához és rövidebb fialási periódushoz vezethet. A szalma és a lehetőség, hogy a csoport többi kocájával heverhetnek, képessé teszi a kocákat arra, hogy ellenálljanak a téli hőmérsékletnek plusz fűtés nélkül.